Vietnám barlangjai

Cat Ba szigetéröl először Ninh Binh-be utaztunk, ahol pár óra után alvós busszal mentünk tovább Phong Nha-ba.

Ninh Binh is csodás kis hely Vietnámban, de nekünk sajna nem volt több idönk pár óránál, így nagyon keveset láttunk belőle. Egy finom vacsora után egy 8 órás buszút következett Phong Nha-ba.

Phong Na miért is híres？ Itt van a Phong Nha- Ke Bang  Nemzeti Park, és itt található számos barlang mellett a híres Son Doong a világ egyik legnagyobb barlangja. Ide sajnos a 3000 $-os személyenkénti belépő, és a 2 éves várakozási idő miatt nem mentünk, helyette viszont megnéztünk négy másik barlangot.

A hajnali érkezés ellenére a szállásadónk motorral kijött elénk a buszállomásra. Mivel csak egyedül jött, ezért külön-külön vitt el bennünket. A szállásunk egy rusztikus stílusú homestay volt, ami nagyon igényesen volt kialakítva. Sok jó ötletet ellestünk🙂 Szerencsére azonnal kaptunk egy szobát, így tudtunk még aludni. Reggel 9-kor kipihenten ébredtünk.

Aznapra nem terveztünk sok mindent, de aztán sikerült az egész napot szuperül eltölteni. A szálláshoz járt két bicikli és elkerekeztünk a városközpontba, ahol a Phong Nha barlang található. Song Doong felfedezése előtt ez a barlang volt Vietnám legnagyobb barlangja.

A barlangba hajóval lehet csak bemenni, így vártunk még pár embert, hogy ne két főre kelljen kifizetni a hajót. A hajónak egy ára van, akar két fő vagy 8 fő megy vele. A belépőjegyet külön, személyenként lehet megvenni. A barlang csodaszép.  Volt egy pont, ahol ki lehetett szállni a hajóból és egy száraz részen lehet rácsodálkozni a képződményekre.

Phong Nha-ban az időjárás kicsit hűvösebb volt, mint Hanoiban, vagy Cat Ba szigeten, de azért nem fáztunk. A reggeli esősebb idő után napközben napsütés és meleg volt. Csak este esett az eső. Nagyon megázni nem sikerült.

A második napon egy nagyobb dzsungel túrával megspékelt barlangászatra vállalkoztunk. Öten sisakkal és fejlámpával a fejünkön,1 vezetővel és 2 segítővel vágunk neki a dzsungelnek. A dzsungel kezdetéig kis busszal vittek el bennünket. A túra nem volt könnyű. Az elején rögtön sziklamászással kezdtünk, aztán egy hosszabb könnyű egyenes erdei szakasz következett, aztán újból egy nehezebb szakasz. Volt olyan rész, ahol csak egy 15-20 cm-es lécen keresztül lehetett átmenni, alattad a folyó és a sziklák, és még a léc is mozgott. Igaz csak rövid szakaszt kellett így megtenni, de para volt. A nehézséget az is okozta, hogy az előző napi esőzés miatt, és aznap délután is szemerkélt az eső, több helyen csúszós, sáros volt az út. Úgyhogy figyelni kellett hová lépsz, nem csak a csúszós út miatt, hanem a piócák miatt is. Megállni nem célszerű, mert megtalálnak. Gábornak sikerült három piócamarást is begyűjteni. Fura módon kettőt az ujjai közt, amikor épp levette a kesztyűt és megérintett egy fát.

A túra során két barlangot csodálhattunk meg. Az első száraz barlang volt és sötét, a másik vizes és sötét. Egyik barlang sem kivilágított, világosságot csak a fejlámpák fénye adott.

A Vong barlang csak másfél hónapja látogatható, 31 km hosszú száraz barlang, ahová fejlámpákkal mentünk be, a visszaút kötélen ereszkedéssel, izgi volt. Olyan, mintha te fedeznéd fel a barlangot. A vezetőnk a barlang egy pontján kérte, hogy kapcsoljuk le a fejlámpánkat és üljünk le. Ott ültünk csöndben, vaksötétben a barlang mélyén, ahol egyszer-egyszer pár vízcsepp leesését hallottuk csak. Fantasztikus élmény volt！

Az első nagy kaland után az ebéd következett. Hát, az sem volt semmi. Egy kis táborhelyen hatalmas nagy banánlevélen tálalva.

Ebéd után következett a Gieng Vooc barlang. A barlangba csak úszva lehet bejutni és fejlámpával megcsodálni. Mindenki fürdőruhára öltözött, kapott egy-egy mentőmellényt és egy szexi kis műanyag szandált. Persze az én 35-ös lábamra nem volt, úgyhogy a 37-sel kellett beérnem. Kicsit nagy volt, de megúsztam esés nélkül. Ebben a szandálban, mentőmellényben, újra sziklamászás következett. Nem volt egyszerű. Leereszkedtünk a barlangba, és beugrottunk a kicsit hideg vízbe. Volt egy rész befelé, ahol olyan erős vízáramlat volt, ahol a folyó áramlik be a barlangba, ahol iszonyú nehéz volt beljebb kerülni. Kifelé már könnyű volt, a víz vitt előre. A barlang is szép volt, amennyire lehetett látni a fejlámpákkal.

A barlang megnézése után egy kávé és indultunk vissza. Kicsit megcsúsztunk az idővel, úgyhogy a visszaút elég izgalmasra sikeredett. Besötétedett, így a fejlámpánkat használni kellett. Elég gyors tempóval próbáltunk minél hamarabb kikerülni a dzsungelből. A csúszós út és a sötétség még nehezebbé tette a menetelést, és a sziklamászást. Este 6-ra sikerült kijutnunk. Jól elfáradva, sárosan, a sikeres túra megtételét egy sörrel ünnepelte meg a csoport a hazafelé vezető buszúton. Aznap összesen kb.14 km-ert tettünk meg a dzsungelben, elfáradtunk, de hatalmas élményekkel gazdagodtunk.

Phong Nha-ban töltött 3. napunkon motort béreltünk és azzal jártuk körbe a környéket. Aznap megnéztük a Paradise barlangot, ami valóban csodálatos volt. A képek sokszor nem is adják vissza azt a szépséget és a hatalmas méreteket. Ott kell lenni és megélni a pillanatot!