Új-Zéland

 

Gyerekkoromban azt mondtam egyszer, ha sikerül kijutnom Új-Zélandra, ami szinte pont a bolygó túlsó oldalán van, akkor már biztos nem jövök vissza onnan, mert akkor már minek olyan messziről. Persze álmaimban sem gondoltam, hogy el is jutok oda. Annyira távoli volt az eljutás lehetősége, hogy még bakancslistára sem írtam fel. Amikor a hátizsákos 5 hónapos utazást terveztük akkor sem volt benne az első tervben. Aztán gondoltunk egyet, és „ennél közelebb már úgysem leszünk” alapon beletettük a tervbe, az út végére amolyan koronaként. És milyen jól tettük.

Minden, amit valaha Új-Zélandról hallhattál az igaz, akármilyen túlzónak is tűnik. Csodálatos természeti szépségekkel megáldott ország, de nem is ez teszi igazán széppé. Azt nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy miért csodálatos hely, említhetném a hegyeket, de azok vannak Svájcban, a csodás fjordokat, de azok vannak Skandináviában, a mindent behálózó apró folyókat, patakokat, gyönyörű tavakat, de azok is fellelhetők közelebb, tengerpartokat, eső – és köderdőket (na jó ez nincs közelebb) stb. Nem, nem ezért nagyszerű hely ez, hanem amiatt, amit az ember érez magában, az hogy a levegővel valami olyan békét, nyugalmat lélegzel be, amit még nem tapasztaltuk a világon sehol sem. Hasonlatos ahhoz, mint amikor az ember magas hegyek közt egyedül van és elragadja a táj szépsége, és a természet közelsége, csak itt ez valahogy sokkal erősebben jött, és nem múlt el még a kisebb- nagyobb városokban sem. Ehhez hozzájárul az, hogy kevés az ember, kevés az autó, ritka az olyan hely még a városokban is ahol tömeg van. Mindez persze főleg a Déli szigetre érvényes, ott minden igazán természetközeli, északon már jobban lehet érezni a modern országot, de még ez is kellemesebb környezet, mint a legtöbb modern ország. Fura ez azért is, mert bár a természetnek sok teret adnak, de minden ki van építve. A legtávolibb túraútvonalakon is garantáltan találni lehet WC-ket, ahol a papír mellett általában van kézmosási lehetőség is. Ami még hihetetlen azok a színek. Soha nem láttunk ilyen kék eget, ilyen zöld növényeket, mintha valami idegen világban járnál, és ott más természeti törvények uralkodnának. Hogy ez mitől van azt csak megtippelni tudom, talán a nagyon alacsony légszennyezés, vagy a nagyon vékony ózonréteg az ok, esetleg a kettő kombinációja.

Nem szeretnék az ország egyes részeiről külön-külön írni, mert csak unalmas lenne a sok áradozás, csak felsorolom, hogy hol jártunk, és hogy mi volt ott jó, de a mi megközelítésünk erősen a természeti szépségekre koncentrál. Persze Új-Zéland ebben a legerősebb, szóval annak javasolt az ideutazás, aki szeret a természetben bolyongani, túrázni, és aki szereti az extrém sportokat (és erre nagy mennyiségű pénze van félretéve).

Sokat olvastunk Új-Zélandról, hogy hogyan érdemes utazni az országon belül, és már otthon eldöntöttük, hogy autót bérlünk, és a Déli szigettel kezdve járjuk körbe az országot (autó bérlésnél olcsóbban lehet kijönni, ha déli-északi irányban járod körbe az országot.) Új-Zélandon nagy hagyománya van a lakóautóval való utazásnak is, de úgy számolgattuk, hogy jobban járunk, ha autót bérlünk és szállást foglalunk.  Mi az Apex autókölcsönzőt választottuk, (a bérlési árban benne volt az autó komp ára is), és teljesen meg voltunk elégedve velük. Szerencsére semmilyen probléma nem volt az autóval az egy hónap alatt. A szállások nagy részét jó előre lefoglaltuk, mivel kevés számú szállás van elfogadható áron, ezért előre kellett gondolkoznunk. Mivel a szállásoknak volt közös konyhájuk, így a kajálásokat saját magunk oldottuk meg. Bevásároltunk a nagy szupermarketekben (kitapasztaltuk, mit hol olcsóbb megvenni) és magunk készítettük el a finomabbnál finomabb steakeket. Étteremben enni nagyon drága mulatság lett volna, de így teljesen elfogadható áron kajáltunk.

Hogy hol is jártunk?

Auckland: ide érkeztünk és innen mentünk tovább is. Sok időt sajna itt nem tudtunk tölteni. Az utolsó nap volt még egy kis időnk és megnéztük a Botanikus kertet.

Christchurch : Déli sziget legnagyobb városa, itt mindent megvehetsz olcsón, ha nem hoztál magaddal semmit, túrafelszerelést és egyéb dolgokat (Kmart, Pack’n’save). Sajnos sok időt nem tudtunk tölteni ebben a városban, inkább csak átutaztunk rajta.

Timaru: Csendes-óceán parti kis város, klassz tengerparti sétánnyal, szerencsés esetben pingvinekkel.

Tekapo és Pukaki tavak:  Éjjel tejútrendszer, nappal csodás túrák, vízimadarak, lazacok, hegyek, birkák, ha bírod a hideg vizet lehet fürdeni is a tavakban bizonyos helyeken.

Aoraki : A Cook hegy bejárata. 2-3 napnyi túrázásra is elegendő, csodaszép helyek, hegyek, gleccserek, erdők, ha bátor vagy hegymászás. Hooker Valley Track, Red Tarns (Ki ne hagyd!!!) Vigyázat sok az esős nap! Mi érkezéskor pont kifogtunk egy esős napot, bár ez azért nem riasztott vissza bennünket. Másnap már csodaszép napsütéses idő volt. A túrák fantasztikusak. Vannak könnyebbek, és persze nehezebbek is. Jó volt a hegyek közt tölteni az éjszakát.

Queenstown: A déli sziget legdrágább városa, de nagyon hangulatos, bulizós, pubos hely sok extrém sport lehetőséggel, és túraútvonallal. Olcsóbb pub: http://www.1876.co.nz/, világhírű burger: Fergburger

Te Anau: Fjordland bejárata, hangulatos városka, túrázás, tavi és extrém sportok, Kepler track kihagyhatatlan. Te Anau Bird Sanctunary, itt láthatsz pl: Takahe madarat, és más ritkaságokat.

Milford Sound: Túra, fjord, hajókázás, vízesések, fókák pingvinek, delfinek. Homoki legyek felhőkben. Itt találkoztunk elsőként keákkal az úton.

Te Anauból egy egyirányú út vezet Milford Soundig. Ez egy két órás autóút, de nekünk kb. 5 órába telt, mert fél óránként megálltunk nézelődni. Reggeli 9 órási hajóra volt jegyünk, és hogy ne kelljen nagyon korán kelni, ezért előző nap tettük meg ezt az utat és Milford Soundnál foglaltunk szállást. Reggel nagy izgalommal vártuk a kihajózást, de sajnos iszonyú nagy köd miatt semmit sem láttunk, és a kapitány úgy döntött, hogy 15 perc után visszafordulunk. Szerencsére vállaltuk (egyéb költség nélkül), hogy kora délután újra vízre szállunk. Megérte a várakozást, mert a reggeli köd felszállt, helyette volt ugyan szél, de legalább láttunk mindent.

Manaopouri: Doubtful Sound fjord. Nagyobb és sokkal drágább, mint Milford. Mi ezt sajnos kihagytuk, nem volt már rá időnk.

West coast: A déli sziget nyugati partján alig él ember. Itt vannak a Tasmán tenger csodás tengerpartjai, a Fox, és a Francz Josef gleccserek, Punakaiki palacsintasziklák, esőerdők, tavak, túrák, Tauranga öböl fókakolónia.

Arthur’s pass: A három út közül tán a legszebb, ami a nyugati partra visz. Már csak végigautózni is csodaszép. Milliónyi túraútvonal, rengeteg Kea az úton. Az Otira völgy csodálatosan szép.

Abel Tasman nemzeti park: Esőerdők, napsütés, strand, túrák, hajókázás minden mennyiségben.

Picton – Wellington: A kompozás délről az északi szigetre nagy élmény. Weta filmstúdió Gyűrűk Ura fanoknak kihagyhatatlan.

Tongariro: Vulkánok, túrák, tavak. A Tongariro Alpine Crossing trekking útvonal a világ legszebbnek mondott 1 napos túrája. (nem viccből mondják, hogy készülj fel minden időjárásra egy napon belül a havazástól a dög melegig).

Mi pont kifogtuk a rosszabb időjárást. Induláskor még nem jósoltak sem esőt, sem rossz időt. Persze egy óra múlva már szakadt az eső és orkán erejű szél fogadott minket. Ebben az időjárásban csináltuk meg a túrát, ami így nem volt egyszerű. Jó időjárási körülmények között nem lett volna olyan vészes.

Rotorua: Wai-O-Tapu termálvidék, Maori falvak, gejzírek, vulkanikus tevékenység mindenfelé. Csodaszép vidék.

Matamata: Hobbitfalva

Sajnos itt már több turistával találkoztunk, de így is fantasztikus hely. Minket elvarázsolt. A belépő elég drága, de kihagyhatatlan, főleg, ha szereted a Gyűrűk Urát. A túra végén egy pohár sört kaptunk a Zöld Sárkányban, ami benne volt a belépő árában. Jól esett a nagy melegben, és finom is volt.

Coromandel félsziget: Strandok, esőerdők, csodaszép túraútvonalak. Hot Water Beach termálvízfeltörés az óceánparton. Jó móka volt. Cathedral Cove.