Solo

Probolinggóból hosszú vonatozás után estére érkeztünk meg Solo városába. Solo Yogyakartától nem messze Közép-Jáván található. Három éjszakát töltöttünk ebben a kis városban.

Első nap csak sétálgattunk, körbenéztünk a városban, elmentünk a Danar Hadi batik múzeumba, és a Mangkunegaran palotába. A batik múzeumban egy idegenvezető hölgy elmondta, hogy hogyan készülnek a batik ruhák, és hogy minden mintának, színnek megvan a jelentése. Sajnos a kiállított batik kendőkről fotót nem lehetett készíteni.

Második nap kitaláltuk, hogy felmegyünk a Lawu hegyre.  Utána olvastunk, hogy helyi busszal a hegy közelébe lehet jutni, és gondoltuk akkor miért ne vágnánk neki. Nagyon könnyedén gyorsan odajutottunk. A helyi emberek nagyon segítőkészek, megkérdezik, vagy már akár maguktól mondják, hogy merre menjünk, hol szálljunk le a buszról. Nekünk igazából semmit sem kellett tenni, várakoznunk sem kellett, csak egyik buszról szálltunk át a másik buszra. Palurig buszvégállomásig elmentünk a városi busszal, ott átszálltunk egy nagyobb buszra, azzal mentünk egy darabig, és utána még egy kis busszal utaztunk tovább.

A hegy közelében leszálltunk a buszról, ahol várakozott egy motoros fickó. Mondtuk neki, hogy Candi Suku és a Candi Cethot akarjuk megnézni. Meg is alkudtunk vele. Jött egy másik motoros pasi is egy kis gyerekkel (a gyerek elől állt a motoron), és én felültem mögé, Gábor meg a másik motoros mögé. Így motorral mentünk tovább. Az út csodálatos teaültetvények közt haladt.

Az első templomnál a sofőr a gyereket valahová letette, mert utána már nem volt velünk. Miután megnéztük mindkét templomot, mondtuk a két motoros fickónak, hogy mi itt most gyalog mennénk tovább Tawangmangu településre, ahonnan busz megy vissza Solo felé. Kicsit furcsálták, hogy minek akarunk mi gyalogolni ebben a nagy melegben, de megálltak. Az út hol könnyű sík terepen vezetett, hol emelkedőn, lejtőn, de betonúton mentünk kb. 8 km-t. Útközben láttunk mindenféle teraszos ültetvényeket. Hagymát, salátát, uborkát, paradicsomot, és nagy banánfákat teli banánnal. Csodaszép volt. Az ültetvényeken láttunk embereket dolgozni, akik, amikor megláttak egyből ránk köszöntek integettek. Mindenki mosolygott ránk (vagy rajtunk). Turistát itt sem nagyon látnak, főleg nem sétálni.

A hegy környékén több hindu templom is van, és van egy szép vízesés is, de most mi ezeket kihagytuk, csak a Sukut és a Cethot néztük meg.

A faluba beérve szintén mindenki köszönt, hozzáteszem, itt is csak mi voltunk az egyedüli külföldiek. A buszpályaudvarra érve annak a busznak a sofőrje, amivel jöttünk megismert bennünket és már messziről integetett, gyertek itt a busz, ami Solo felé megy. Itt sem kellett sokat várnunk, kb.5 perc múlva már indultunk is. Ezzel Palurig mentünk, utána átszálltunk a városi buszra.

Solo városa nagyon kis nyugis hely, turista egyáltalán nem volt, rajtunk kívül csak egy párt láttunk, azt is az éjszakai kaja piacon. Mindenki kedves, segítőkész, messziről köszönt mindenki. A két templomnál többen is odajöttek hozzánk fotózkodni. Hiába, népszerűek voltunk.

Olcsón finom kajákat ettünk. Ahogy láttuk a helyiek is nagyon szeretnek enni. Érdekes volt látni, hogy este több helyen is leterítettek egy nagy szőnyeget a járdán, út szélén, vagy egy kis kapualjban és ott ettek, beszélgettek.