Rammang-Rammang

Miután megérkeztünk Celebészre Makassar város repülőterére, egyből tovább is indultunk az alig 30 kilométerre lévő Rammang-Rammang karszthegységhez. Ez a hely azért különleges azon kívül, hogy lélegzetelállító a látvány, mert bár közel van a városhoz a turizmus még új produkció ezen a vidéken. Mindössze 5 éve szerepel turisztikai célpontként. Ez elég furcsa, mert a közeli országútról is látszanak a hegyek, és onnan is pompázatosak. A legtöbb turista fog egy taxit, reggel idejön és este visszamegy Makassarba. Mi kényelmesek vagyunk, ezért próbáltuk unortodox módon 2 éjszaka ottalvással bejárni a helyet.

Szállás nem nagyon van ezen a környéken, mi egy családnál aludtunk a saját kis cölöpökre épült házukban, ami nagyjából annyira átjárható minden apró élőlény számára, mint a pálmalevélből készült kunyhónk volt Raja Ampaton. A plafonon, ami egy sátorponyva volt mindössze, gekkók kapkodják a különböző rovarokat, betéved egy-egy ezerlábú, csótány, imádkozósáska is a közeli rizsföldekről. Ezeket itt is ágy fölé borított szúnyoghálóval tartják távol az embertől alvás közben.

Itt már csak guggolós wc van, és a fürdő egy hordó hideg víz egy merőkanállal, ami mellesleg még jó is, mert olyan elképesztően meleg volt már reggel 8-kor, hogy legszívesebben 5 percenként öntögettük volna magunkra az egyre kevésbé hideg vizet. A fürdő falai valamilyen zsákvászonból vannak, de a padló le van csempézve, és ki van takarítva. A ház falai és teteje bádoglapokból van és ettől bent a házban nem igazán lehet megmaradni napközben, ezért legtöbbször a ház alatti részen, és fent a nyitott teraszon folyik az élet. A másik véglet, hogy a házban vadonatúj szuper ágyak, lapos tv, és elképesztő antik ülőgarnitúra és szekrények vannak. A teraszról rizsföldre látunk, ahol, mivel 3 hete volt aratás, most egy kis lápos tó található, amiben tehenek gázolnak, kacsák keresnek valami zöldet, gémek, és sasok kapkodják ki belőle a kis halakat. A rizsföldek közti keskeny földhányásokon, amik itt a járda szerepét töltik be, kecskék, tehenek, csirkék szaladgálnak. Fogalmunk sincs mi alapján dől el, melyik házhoz tartoznak.

Ez az igazi hamisítatlan Celebészi falusi élet. És akkor itt van a házigazdánk Nasrul, egy huszonéves srác, aki az internetről megtanult angolul, simán tökéletes kiejtéssel és nyelvtani helyességgel beszélt, aki próbálja fejlesztgetni a környéket, rávenni arra az embereket, hogy a plasztik palackoktól, poharaktól ne úgy szabaduljanak meg, hogy csak simán elengedik. Próbálja fejleszteni a saját házát is a turistaigények szerint, ahogy csak a pénzéből futja. Ez nem olyan egyszerű. Kérdeztem miért bádog van a falakon, tetőkön fa helyett, amikor az sokkal jobban kint tartaná a meleget? A válasz egyszerű, a fa kb. 4x drágább megoldás. Egy 10×10-es 6 méteres gerenda kb. 2 millio rúpia (úgy 40 ezer Ft). Ebből kellett a ház vázához 50 db. Ha ezt úgy nézzük, hogy mi egy éjszakáért kettőnkre reggelivel (ami igazán nagyszerű volt), 200 ezer rúpiát fizettünk, aminek egy részét még elviszi a szállás közvetítő, akkor érthető miért halad lassan a fejlesztés. A srác, Nasrul, tervez normál zuhanyzót, európai wc-t, csak hát a pénz.  Épült már egy Eco falu, kb. 2 kilométerrel arrébb, a legszebb részen, és igazán beleillik a környezetbe, de baromi drága. Más lehetőség nincs az itt alvásra. A rizsmezőkön és a karsztok tetején felhúztak már pár kávézót, pofásak, és hangulatosak, nagyszerű kilátással a környékre, de leginkább a helyi fiatalok járnak ezekre a helyekre. Amíg mi itt voltunk 3 napot, nem találkoztunk külföldi turistával, csak Indonézia más részeiről jövőkkel.

Lehet barangolni a mészkőhegyek közt, amiket hihetetlen formákra faragott a víz és a szél. Van egy kis folyó, amin végig lehet hajózni, a partjain tőzeglápok, amiken hatalmas pálmák és mangrove nő.

Vannak itt barlangok, csodás rizsföldeken lehet mászkálni, el lehet kalandozni a mocsárban is, de vigyázat, itt tényleg vannak veszélyes kígyók! Mi csak a parasztok által agyoncsapott példányokat láttuk a rizsföldeken, de abból volt bőven. Láthattunk majmokat, repülő gyíkokat, érdekes madarakat, és rovarokat, és a persze a csodás tájat, és ne felejtsem el, hogy az emberek itt is bámulatosan segítőkészek, és kedvesek, meg imádnak külföldiekkel fotózkodni természetesen.

Egyik este a faluban esküvő volt. Muszlim esküvő. Házigazdánk átvitt minket, és megnézhettük a csodás ruhákat, amiben a jegyespár és a közvetlen család pompázott, meg a bulit is, ami nem olyan zártkörű, mint egy magyar esküvőn. Furcsa volt látni, hogy az ifjú pár és a násznép csendben, mint a szobor ül egy elkerített részen, az utca túloldalán pedig egy rock(szerű) zenekar nyomja eszméletlen ordítás közepette, a színpadon olyan ruhába öltözött lányokkal, ami itthon is nagyon kihívónak számít. A nézőtéren meg jórészt hidzsabba öltözött nők, meg mobillal kamerázó férfiak. Hát elég kontrasztos látvány volt, ja és senki sem táncol, senki sem tapsol a zenekarnak.

Jó lenne látni ezt a helyet kb. 2 hónap múlva, amikor ismét zöldbe borulnak a rizsföldek,+ egy ok hogy visszatérjünk.

Egy dolog nem fog hiányozni, a helyi fiatalok szórakozása. Imádják a kareokit, és csak egy hangerő fokozatot ismernek, a maximumot. Az indonéz popzene elég kaotikus hangzású, szóval ez néha kiverte a biztosítékot. Ennek ellenére mi nagyon élveztük az itt töltött napokat.