Raja Ampat

Nehéz nem közhelyeket mondani Raja Ampatról, mert egy trópusi paradicsom, fehér homokos tengerpartokkal, pálmafákkal, korallzátonyokkal, mangrove erdökkel, esőerdőkkel. Hasonló lehetett, mint egykor a Maldív szigetek, csak épp Raja Ampaton a világ kb. 600 keménykorall fajának 75%-a megtalálható (a teljes Karib térségben kb. 70 keménykorall faj él) 1500 féle hal és számtalan puhatestű. Tengeri teknősök, delfinek, dugogngok, és ki tudja még mi rejtőzik a  mélyben, vagy a dzsungel mélyén.

Először pár tény: kb. 20 évvel ezelőtt még senki nem ismerte ez a nyugat- pápuai szigetcsoportot. Ha valaki eljutott Sorongra (ami a legközelebbi repülőtér ide és gyors hajóval kb. 2 óra az út a legnagyobb szigetig Waigeoig) és megkérdezett egy helyi embert, hogy mit lehet csinálni a környéken, nem beszélt volna Raja Ampatról, mert nem nagyon tudta, hogy létezik, és Sorongon aztán tényleg nem nagyon lehet mit csinálni. Egy álmos kis pápuai kikötőváros volt, ami Raja Ampat közelsége miatt brutális módon növekszik az elmúlt pár évben, mind lakosság, mind szeméthegyek szempontjából, de erről majd máskor.

Ehhez képest mára odáig jutott a túrizmus, hogy számtalan, szigeten számtalan „Homestay” –ben, azaz helyi családok által üzemeltetett, kis pálmából és bambuszból összerakott házikóban lehet megszállni teljes ellátással. Az ár indonéz viszonylatban rendkívül drága! Egy éjszaka 2 főnek átlagosan 15 ezer forintba kerül teljes ellátással. Példaként most épp egy 3* -os szállodában ülünk Makassarban, ami svédasztalos reggelivel kb. 7 ezer forint kettőnknek. (És ez is kimondottan drága hely). A fejlődő túrizmus nem jelenti azt, hogy itt nagy lenne a tömeg. Még nem! Lehetséges, hogy egy teljes partszakaszon csak egyedül vagy, és nem látsz embert napokig a családon kívül, akié a hely. Vannak már népszerűbb helyek, leginkább Kri szigete, ahol egymás mellé épülnek a homestayek, itt elképzelhető, hogy akár 50 emberrel is meg kell osztanod egy hosszú csodálatos tengerpartot. Itt már kezdi felütni fejét az ipari túrizmus, de még csak piciben. És végül megjelent már pár drága szépen felszerelt Eco- Resort szálloda is, ahol kb. napi 200 dollárért élvezheted a luxust, és a búvárkodást. Kb ugyanazt kapod mint a Homestayekben, csak nem fapadlón jársz, hanem csempén, a házon kevesebb rés van, a matracok helyett szép ágyak vannak, és sokkal komolyabb fürdőszoba van. Az étterem is csicsásabb, néhol még wifi is van napi 50 MB limittel nyilván mobilnet megosztásból. Ja igen, Kri és Gam szigetén mára meglepően jó a térerő, simán van 4G mobilhálózat iszonyatos letöltési sebességgel, simán gyorsabb mint otthon, csak néha egyszerűen leáll, akkor meg semmi sincs.

Mi egy hagyományos helyen szálltunk meg Gam szigeten, ahol a család, aki üzemelteti a helyet, ott lakik, azt eszi amit Te. Ha elfogyott valami, pl a kávé, akkor vendégnek, tulajdonosnak egyformán elfogyott, amíg valaki be nem csónakázik a fél órára lévő nagyobb „városba” és nem vesz másikat. A luxust egy lebetonozott angol wc és egy gravitációs alapon működő, édesvizes (ez nem természetes, hogy van édesvíz) zuhany, valamint egy szúnyogháló tette teljessé, és az hogy sötétedéstől pár órán keresztül volt áram.

Ezen kívül minden létező módon kényeztetve voltunk. Naponta 3x kaptunk nagyon finom ételt, legtöbbször frissen fogott halat rizzsel és zöldségekkel. Délutánonként a kávé tea mellé mindig készítettek valami finomságot, például sült banánt csokival és sajttal, ami meglepő módon nagyon finom. Ez nem mindenhol van így, és nem is mindenhol adnak olyan bőséges adagokat, mint az általunk meglátogatott helyen.

Gam szigete csodálatos. Mivel elég nagy, nem merül ki abban az összes lehetőség, hogy napozol vagy a vízben kutakodsz a helyi cápák után. El lehet menni túrázni, és paradicsommadarakat keresni a környező esőerdőkben, vagy meglátogatni éjjel a mangróvemocsarat, ahol elemlámpa fényénél szőnyegcápákat és egyéb csodákat találhatsz a bokáig érő vízben gázolva.

Mivel a házak gyakorlatilag a dzungelben vannak, nappal hatalmas papagájok, pillangók, szarvcsőrű madarak, és elképesztő méretű rovarok repkednek, éjjel pedig élvezheted a gyümölcsevő denevérek, és más éjjeli állatok közelségét. Külön figyelmet érdemel a Cuscus, ami egy fán lakó kenguruféle, és nagyon aranyos. Veszélyeztetett faj, itt is kevés van, de mivel a tulajnak volt annyi sütnivalója hogy ne megegye, hanem folyamatosan banánnal kínálgassa őket, így szinte minden este visszajárnak egy kis potyakaja reményében.

Elég sok hajókirándulásra van lehetőség különböző távolságokra. Ezekben két közös dolog van. Nagyon szépek és nagyon drágák. A motorcsónakok sokat fogyasztanak, és a benzin itt kb. a duplájába kerül mit Indonézia egyéb részein. A paradicsommadár keresés elképesztően jó móka. Pont úgy zajlik, ahogy valami filmben a Nat Geo-n, kora hajnalban felkelsz, mész a dzsungelben, amíg el nem érsz egy terepszínű sátorponyvából kialakított leshelyig, ahol megesznek a szúnyogok, amíg síri csendben várod, hogy megérkezzen a területet birtokló hím madár és kitakarítsa a táncának színhelyét. Pár órára természetfotós lehetsz, aki azon izgul lesz -e valami értelmes végül a képeken, vagy csak a szúnyogokat eteted, meg a malária elkapásának esélyét növelve. És akkor ott van a madár! Takarít, leveleket csipked a fákról, hogy a fény jobban essen a kis színpadára, ahol táncolni fog, ha a tojó megjelenik. Persze táncolni látni őket, na az tényleg ritka. Nekünk hihetetlen szerencsénk volt, mert két alakalomból egyszer láthattuk a vörös paradicsommadár táncát. Ilyenekre David Attenborough féle filmekben néha heteket, hónapokat várnak.

Szintén nagy élmény volt a házigazdánkkal való találkozás és a vele való beszélgetések. Bár cipőt nem igazán használ, de kiválóan megtanult angolul, és pontosan érzi, hogy mik azok az apróságok, amik egy „civilizált” világból jövőnek komfortosabbá tehetik a helyet. Erősen természettudatos, nem szemetel, a bejövő pénzt azonnal további fejlesztésekre költi, úgy vigyáz a házai előtti kiterjedt korallerdőre, mint a jó pásztor a nyájra.

A tengeri élővilág Raja Ampaton elképzelhetetlenül változatos. Búvároknak ideális lehet, de az az igazság, hogy ide nem kell búvárfelszerelés, egyszerű sznorkelezés közben ugyanazt látja az ember, mintha lemerül. Én a legnagyobb cápát a korallok felett láttam kb. 20 méterre a parttól 2 méteres vízben. Amire figyelni kell azok az áramlatok. Elképesztően erősek, áramlattal szemben néha uszonnyal is majd beledöglöttem mire partot értem. Szóval lehetőleg ne egyedül, és ha nem vagy jó úszó akkor viselj mentőmellényt. Ha közepes úszó vagy, akkor is! Másik lehetőség hogy a derékig érő vízben állva, vagy egy kikötődokk tetejéről lenézel és látsz mindent.

Ha valaki ezt akarja látni induljon útnak mielőbb, mert szerintem 10 éven belül a malárikérdést megoldják, a szigeteken nagy luxus szállodák fognak megjelenni, és a helyiek mehetnek oda pincérnek, meg portásnak :-(

Ha valaki ellátogatna ide keressen meg minket nyugodtan, szívesen megosztjuk a tapasztalatainkat.