Madakaripura vízesés

A Bromo túra után meg szerettük volna nézni a hazavezető úton lévő vízesést, de a csoport többi tagja kipurcant, ők haza akartak menni. Semmi gond, a sofőrünk felhívott valakit és 2 perc alatt leegyeztette, hogy félúton visszafelé szétválunk, felvesz minket 2 helyi motoros és elvisz minket némi baksisért a vízeséshez, utána meg vissza a Hostelba. Kb. 40 percet motoroztam egy borzalmasan kényelmetlen speed motor hátsó ülésén, Évi egy régebbi kényelmes kis túramotor hátsó ülését kapta, így Ő nagyon élvezte az utat. Olyan helyeken sikerült átmotorozni, ahol nem igazán jár turista. Rizsföldek, kókusz mangó ültetvények meg trópusi erdők, hegyek közt jutottuk el egy kis természetvédelmi területre, ahol kb. 500 Ft-os belépődíjért cserébe bejutottunk egy trópusi őserdővel borított völgybe, közepén száguldó kis patakkal. A két motoros is bejött velünk, láthatóan nekik is tetszett a hely.

A völgy bár nagyjából vadon, van egy vékony kis kikövezett ösvény rajta, így gyakorlatilag bárki be tud menni rajta, mintha csak az utcán sétálna. Fél órát kell menni a fák közt, tenyérnyi színes lepkék elképesztő nővények sok apró vízesés és pár majomcsapat került az útunkba, majd elértük magát a vízesést. Már messziről látszik a teteje, mert 30 méter magasról zúdul alá egy majdnem teljes kört formázó szakadékba. Innen jön az igazán klassz rész. A cuccainkat részben hátrahagyva, vagy vízálló zsákba csomagolva, esőköpenyt öltve a vízfüggöny alatt be lehet sétálni a közel kör alakú vízesés belsejébe. Szavak nincsenek rá mennyire szép, a fényképek sem adják vissza a látványt, talán a videó kicsit többet nyújt.

Ezután még egy órát motoroztunk vissza a szállásra a nagy melegben, szóval mire visszaértünk fél 1-re már csak az ágyat kerestük a szobánkban. De megérte, nagyon bántuk volna, ha kihagyjuk ezt az élményt.