Koh Rong Kambodzsa fehér homokos tengerpartja

Még utazásunk tervezésénél döntöttük el, hogy Koh Rong szigetén töltjük a karácsonyi ünnepeket. Úgy gondoltuk, hogy az 5 hónapos utazás felénél kicsit megállunk pihenni, relaxálni.

Az odautazásunk kicsit izgalmassá sikeredett. Phnom Penh-ből busszal mentünk Sihanoukville tengerparti városába, ahonnan gyors hajóval lehet eljutni Koh Rong szigetére. A busz természetesen késett, csupán két órával később érkezett a tervezett időhöz képest. Az utolsó hajó Koh Rongra délután 5 órakor indul, és mi fél 5-kor szálltunk le a buszról. Innen volt izgalmas, hogy hogy is érjük el a hajót. A buszról leszállva tuk-tuk nem volt a közelben, amivel eljutottunk volna a kikötőhöz, csak egy motoros pasi álldogált, aki felajánlotta, hogy elvisz bennünket. Mi ott álltunk, és kérdeztük tőle, hogy hogyan „Van két nagy hátizsákunk, és három kicsi és mi ketten”. Mondta, hogy no problem, megoldható. Mivel nem volt más választásunk, bevállaltuk. Egy motoron hárman, 2 nagy hátizsák, és három kis hátizsák. És működött!  Épségben odaértünk a kikötőhöz, és sikerült az utolsó hajót elérni, ami természetesen késett :)

Koh Rongon töltött két hét alatt sikerült teljesen lelassulni. 2 hétig szinte semmit sem csináltunk. A napi program: tengerparton heverészés, fürdés, evés, ivás.

Na, jó volt pár nap, amikor csináltunk is valamit. Hajós túra keretében elmentünk horgászni, sznorkelezni, és este világító planktonokat nézni, valamint a dzsungelen keresztül átmentünk a túloldalon lévő Long Beachre, és egy nap Koh Rong Sanolem szigetén a Lazy Beachre.

Hosszú idő óta Koh Rongon futottunk össze először magyarokkal. Pontosabban egy nagyon kedves párral, akik szintén ott szálltak meg, ahol mi. Együtt mentünk a hajós útra, és a szomszédos szigetre is, ami elég kalandossá sikeredett. Az odaút rendben 1 óra alatt lezajlott, de a visszaút viszont borzalmas volt. Mint kiderült az a hajó, amivel utaztunk valójában teherszállító hajó, hozza az ellátmányt (viszi a szemetet). Visszaúton minden kikötőben megállt és a hajó aljában lévő rakományt pakolták ki. Volt ahol 1 órán át pakolt 10-12 ember, mint valami kalózok, akik megszállták a hajót. Volt ott minden, sör, víz, és egyéb élelmiszer, de még építőanyagok is. Röpke 3 óra alatt értünk így vissza Koh Rongra. A Lazy Beach gyönyörű volt, jó sznorkel helyekkel, kevés emberrel, ami azért kárpótolt a kellemetlenségekért.

Koh Rong szigete valójában egy kis hippi sziget, szép fehér homokos partokkal. Főleg bulizós fiatalokkal van teli a sziget, kevés gyerekes család tölti itt a vakációját. Sok nyugati fiatal itt is él, itt dolgozik. Sőt sok helyen láttuk kiírva, hogy nyugati munkaerőt keresnek. Karácsony és szilveszter kiemelt időszak, így az átlaghoz képest többen voltak, de még így sem voltak nagy tömegek a parton.

Sajnos a szeméttel itt sem sokat foglalkoznak, bár nincs annyi, hogy ne lehetne összeszedni. A partok tiszták és kristálytiszta a víz is. Szemét főleg a dzsungeles résznél van, és sajnos a túloldalon lévő Long Beachen. Az aluminium flakonokat, söröst, üditőst azt láttuk, hogy összeszedik, mert azokat leadva kapnak érte valamicske pénzt, de a műanyag palackokkal és zacskókkal nem foglalkoznak. Na, de majd a szemétkérdésről egy külön bejegyzésben írunk az út végén.

A szállásunk egy teljesen fából készült házikó volt, több szobával, aminek egyetlen hátránya, mivel fából készült, a szomszéd minden hangját hallod. Szilveszter környékén sikerült nekünk is kifognunk egy idióta párt, akik nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mások is vannak a házban. Éjjel hazatérve hangosan hallgatták a zenét, és még hangosan is beszéltek. Hát nem volt valami kellemes. Szerencsére csak 2 éjszakát kellett így kibírni.

A szállásadónk egy nagyon lelkiismeretes fickó, aki a ház építése mellett, a saját pénzéből készített iskolapadokat és tanári asztalt a helyi iskolának. Annyira kedves volt, hogy az átadásra bennünket is meghívott. Így sikerült egy kicsit belelátni a helyiek életébe, hogy hogyan folyik a szigeten az oktatás. Összesen 2 kis épület volt, az egyik kis fa teremben a picik vannak, ez csak egy előkészítő, a másik kis épületben vannak a nagyobbak. Elég szerény körülmények között, összesen 100 gyerek jár az iskolába, és már a piciket is angolul tanítják.

A szálláson a tulajjal és a menedzserrel sokat beszélgettünk. Több este is meghívtak bennünket az asztalukhoz enni, sörözni. Az igazán valódi élmények ezek a pillanatok. A tulajdonos nagyon hálás volt, hogy az ő házát választottuk, és minden beszélgetéskor többször is megköszönte.

A menedzserrel beszélgetve tudtuk meg, hogy ő valójában Kambodzsa északi részén él, és most csak itt dolgozik. Tökéletesen beszél angolul, így remekül tudja igazgatni a házikót. Van egy kisfia, akinek az iskoláztatására gyűjt, és egy hajóra, hogy a Mekongon halászhasson. Igazából az a terve, hogy majd visszamegy a lakóhelyére a Mekong vidékére horgászni. Nagyon kedves, mosolygós pasi. Öröm volt vele beszélgetni. Elég sok mindent megtudtunk a kambodzsai életről, a múlt szomorú Pol Potos időszakáról is.

A házikó ahol laktunk, még épül, a felső emeleten lévő szobák még nincsenek készen. Bár szilveszterkor annyian jöttek, hogy matracokat tettek le az emeletre és azt is kivették, mert már nem volt több szállás a szigeten. A tulajdonos a testvérével együtt építgeti, ahogy van pénzük. A tulaj felesége minden nap reggeltől – estig készíti a parton a gyümölcskosarakat és shakeket. Sok szabadideje nem igazán van. Van két aranyos iskolás korú kisfiúk is, úgyhogy a befolyó pénznek egyből megvan a helye.

Koh Rong szigetén sikerült kipihennünk magunkat, jókat strandoltunk, láttunk majmokat, gyíkokat, hatalmas lepkéket, csatangoltunk a dzsungelben, de a legjobb élmények a helyiekkel való beszélgetések voltak. A szigetre látogatók 95%-a nem emiatt jön ide, pedig érdemes lenne rá időt szánni, roppant kedves emberek. A sziget még gyerekcipőben jár turizmus ügyileg, egyelőre még az idetelepült Hippiké és a helyieké a sziget jó része, igazán drága resort szálló talán ha 1 van az egyik eldugodtabb partszakaszon, az is bungallós megoldás.