Gempa bumi

Indonéziában az elmúlt pár hónapban több erős földrengés és szökőár is pusztított. Lombok szigetét egy 7-es erejű, Celebesz középső részét egy 7,5 rengés, valamint egy szökőár tarolta le. Több ezren meghaltak, eltűntek és rengeteg ember házát rombolták földig a természeti erők.

A Lombokot megrázó 7-es erejű rengés nyomait magunk is láthattuk, Gili Air szigeten és Lombokon való keresztülhaladásunk során is.

Az újabb, modernebb épületekben jobbára nem esett kár, de nem ez a jellemző építkezési mód ezen a vidéken. A régebi építésű házakból rengeteg összedőlt, vagy olyan súlyos károkat szenvedett, hogy le kell bontani, mert életveszélyes lett. Ezek az emberek jobbára sátrakban laknak jelenleg, a háztartási eszközeik ruháik az utcán kis tákolt tetők alá vannak bepakolva, vagy a kiosztott sátorponyvákból csinálnak nekik valami kis tárolót. Az apró kis szerencséjük hogy jelenleg száraz évszak van, így nem ázik ronggyá mindenük. Ennek ellenére az itteniek így is mosolyognak rád és a segítőkészségük mit sem változott a történtek hatására. Azt hiszem, úgy fogják fel, hogy ez is egy nehézség menni kell tovább. Mindenütt építkezés zajlik, nem kesergés. Az építőanyag árusoknak valószínűleg jól megy most.

Útunk során jó pár helyivel beszélgettünk, akiket érintett a földrengés.

Gili Air-en a szállásadónk egy roppant szimpatikus fickó volt, aki kb. 8 hónapja építette fel a modern és nagyon szép kis 2 apartmanos panzióját. Azután a csúcsszezon közepén jött a rengés. Tucatnyian mondták le a foglalásokat, és így neki ez most iszonyatos anyagi kiesés. Pedig az apartmanon egy repedés sincs, modern vasbeton épület, bár a kerítés és a recepció némi javításra szorul majd. De a saját háza megsemmisült, és a szomszédban lévő kis boltját is be kellett zárni, mert életveszélyessé vált, bontani kell. Elmondta, hogy a rengéskor ott ült az apartman recepcióján és látta, ahogy a beton kerítés táncot járt. Iszonyatosan félt, de csak az első rengéshullám után mert kirohanni az utcára. A felesége gyermekei nem voltak otthon, így megúszták a házuk összeomlását.

Elmondta, hogy jelenleg sátorban laknak, mire megkérdeztem miért nem jönnek ide a jó kis légkondis hiper – szuper appartmanba lakni, hisz a vendégek úgysem nagyon jönnek, amikor mi ott voltunk a másik fele akkor is üresen állt, erre azt mondta nem azért mert kiadnák, hanem a felesége annyira fél azóta, hogy csak a sátorban hajlandó aludni, épületben nem.

A Lombokról Komodóra tartó hajónkon lévő vezető szintén elmondta, hogy a háza összedőlt, nem igazán maradt semmijük, de él az egész család. Az Indonéz állam az összedőlt ház mérete szerint oszt majd bambuszból készült kész házakat. Nem lesz túl nagy, de szavai szerint legalább lesz hol aludniuk, amíg össze nem sikerül gyűjtenie egy új ház építésére.

Mindezek után nekünk is kijutott az izgalomból, megvolt az első földrengésünk. Szerencsére nem ilyen borzalmat kellett kiállnunk, de pont a korábban hallottak miatt komolyan vettük. Oktober 11-én éjjel 2:45 körül Jávától északra 6-os erejű földrengés volt a tengeren. A közeli Situbundoban néhány épület összeomlott, páran sajnos meg is haltak. Mi ekkor Bali dél-nyugati részén voltunk, kb 150 km-re az epicentrumtól. A rengést itt is érezni lehetett. Én nem tudom miért, de kb fél perccel a rengés előtt felébredtem. Jött valami morajlás, amit nem is hallani, inkább a gyomromban érezni lehetett, majd az ajtók, ablakok elkezdtek rázkódni a keretükben. Kipattantam az ágyból, akkor ismét olyan érzésem volt mintha visszatértünk volna a Komodóba tartó hajóra, és ismét a nyílt tenger hullámai dobálnák a hajót a lábam alatt. Meglehetősen fura volt így, hogy tudtam szárazon állunk. Évit felriasztottam, mert Őt ilyen apróságok, mint egy kis rengés nem igazán riasztották fel álmából.

Mondtam neki, hogy kapja össze magát és futás az utcára, mert mocorog a föld, majd ahogy voltunk pizsiben szaladtunk az utcára. Rajtunk kívül nem nagyon volt épp lakó, így csak a recepcióssal találkoztunk, aki bár a székből felállt nem tűnt túl feldúltnak, és egyből mondta: „messze volt innen itt max 5-ös erejű” . Ezt gondolom megnyugtatásnak szánta, majd hozzátette értetlen tekintetünkre, hogy nincs gond, erős az épület menjünk nyugodtan aludni, szól ha baj van.

Első tapasztalatnak ez a rengés elég is volt. Nem feltétlen szeretnénk másikat. Itt jó ha ismersz egy helyi kifejezést: Gempa bumi : földrengés.

 Most Jáván vagyunk…