Egy év távlatában

Eltelt kereken egy év, amióta hazatértünk az öt hónapos kalandozásunkból. Mondanom sem kell, hihetetlenül gyorsan elszaladt ez az év. Hogy nehéz volt-e visszarázódni a normális hétköznapi életbe? Hát, nem volt könnyű, de annyira nehéz sem, mint gondoltuk előtte. Sok minden más dologgal foglalkoztunk hazatérésünk után, így kevésbé viselt meg bennünket, hogy újra dolgozunk és nem épp úton vagyunk valahol. Sokan kérdeztétek tőlünk, hogy, ha már olyan messzire elmentünk miért jöttünk haza. Szívesen maradtunk volna bármelyik országban, de, mint tudjuk csak úgy kint maradni nem olyan egyszerű, és nem is ezt terveztük. Talán majd egyszer, ki tudja.

Azóta sokszor eszünkbe jut egy-két izgalmas pillanat, vagy egy-egy kellemes élmény. Emlékszel, amikor lázasan megmásztam az Ijen vulkánt Indonéziában? Vagy amikor egy édes kisfiú szaladt a cukorkáért Toraja vidékén? Milyen jókat ettünk Vietnámban, és azok a csodálatos barlangok, fantasztikusak voltak. A kis birkák Új-Zélandon, a nagyon kék égbolttal, vagy a nagy viharban megmászni a Tongoriro vulkánt, vagy épp amikor Mount Cook hegyei közt túráztunk. És sorolhatnám ezeket a mondatokat. Egy év távlatában sokszor nagyon apró kis dolgok is eszünkbe jutnak. Jó visszaemlékezni rá, és igen visszavágyunk, és bármikor visszamennénk. Tavaly ősszel sikerült is visszamenni egyik kedvenc helyünkre Raja Ampatra. Még csodásabb volt, mint első alkalommal. Gam szigetén kívül Batantán is voltunk. Fantasztikus hely ez a sziget is. Csak ne lenne ilyen messze.